Geodézia építészeknek jegyzet - Belépés
3. Vízszintes részletmérés
3.2. Derékszögű koordinátamérés
Adott a következő ábrán jelölt A és B alappont. A P részletpont meghatározásához a P pontból merőlegest bocsátunk az AB egyenesre, majd mérjük az A alappont és a T talppont, valamint a T talppont és a P részletpont távolságát. Előbbi méretet abszcisszának (a), utóbbit pedig ordinátának (b) nevezzük. A módszer előnye, hogy végrehajtásához csak mérőszalagra és a T talppont kereséséhez derékszögű szögprizmára van szükség, vagyis a geodéziai műszerekhez képest olcsó eszközökre. Hátránya, hogy kis területen és kis magasságkülönbségek esetén használható. Manapság jellemzően térképkiegészítési feladatokhoz használják, például újonnan épített rövid, egyszerű geometriájú közművezetékek felméréséhez.
A derékszögű koordinátamérés eredményeit manuálén célszerű rögzíteni. A jelöléseknek sajátos rendszere alakult ki a geodéziában:
- az abszcisszákat folyamatos méretekkel (sorozatméretekkel) adjuk meg, így egy méret meghatározásában elkövetett hiba hatása a többi pontot nem terheli; a folytatólagos méretek növekedési irányát rövid kötőjellel jelezzük,
- az abszcisszák kezdőpontjára „gömbölyű” nyilat szokás tenni, a végpontra vonatkozó abszcisszát zárójelbe tesszük,
- a referencia-egyenest eredményvonallal, a vetítő vonalakat szaggatott vonallal jelöljük, a T talpontnál └ jellel jelöljük a merőleges vetítést,
- külön szabályok vonatkoznak a feliratok elhelyezésére is.
