Geodézia építészeknek jegyzet - Belépés

2. Alapponthálózatok

2.3. Magassági alappontok

A történelem során hazánkban négy magassági rendszert hoztak létre. Az elsőt még az Osztrák-Magyar Monarchia idejében, ez az Adriai rendszer, amelynek alapfelülete a trieszti kikötőben mért középtengerszint. Az Adriai rendszerben 7 őspontot határoztak meg, ezek közül egy (Nadap) esik a mai Magyarország területére. A sors fintora, hogy a mai Ausztria területére egy sem.

A két világháború között kezdték el meghatározni a második rendszert. Tapasztalták, hogy a nadapi őspont magassága nem tökéletes, de jobb híján ennek az Adriai tenger középszintjéhez viszonyított magasságát (173,8385m) elfogadták, és ehhez képest határozták meg a többi alappont magasságát. Így keletkezett a Nadapi rendszer.

1960-tól ismert politikai okok miatt a Balti alapszintet vezették be. A Balti és a Nadapi alapszint különbsége az ország területén állandó, értéke 0,6747m. Valamely pont balti magasságát úgy kapjuk meg, hogy adriai magasságából levonjuk ezt az értéket:


A méréstechnika fejlődésének köszönhetően az 1970-es évek végén döntöttek egy új magassági rendszer kiépítéséről, ez lett az Egységes Országos Magassági Alapponthálózat (EOMA). Az EOMA és a Balti alapszint eltérése az ország területén változó, értéke néhány cm. Az EOMA egyelőre nem készült el az ország teljes területére, ezért az EOMA-t és a Balti rendszert vegyesen használják.

A leggyakoribb jelölési módok a következők:

  • konzolos falitábla (19. század);
  • szintezési tárcsa;
  • szintezési csap;
  • kőben gomb.