Archív - Geodézia - BMEEOAFS701 18191

A mérőállomások fejlesztési lehetőségei között említettük azt a feladatot, amikor egy felületre képzelt rácsháló sarokpontjait méri be a műszer lényegében automatikusan. A lézerszkenner hasonló feladatot végez, azzal az igen lényeges különbséggel, hogy nagyságrendekkel gyorsabban mér meg nagyságrendekkel több pontot. A fejlődés folyamatos, jelenleg percenként akár több millió pont felmérése is lehetséges. A mérőállomáshoz hasonló lézertávmérőt tartalmaz a műszer, de a mérés nem a távcső mechanikai mozgatása útján valósul meg, hanem egy bonyolult tükörrendszer vetíti ki a lézerimpulzusokat. A műszer digitális fényképezőgépet is tartalmaz, így a felmért pontokhoz színek is rendelhetők. A műszer pontossága jellemzően fél centiméter, hatótávolsága műszer és feladattípustól függ, mintegy pár száz méter.

 A lézerszkennelésnek van földi és van légi alkalmazása is. Utóbbi esetén helikopterre vagy repülőgépre szerelik a műszert, és a levegőből mérik a földfelszínt. Lehetőség van a különböző szintekről visszaverődő jelek szétválasztására, pl. egy erdő felmérésekor a talajról, illetve a fák tetejéről visszavert jelekére. Így egyszerre térképezhető a terep és a fák magassága. A földi alkalmazások területe igen széles, alapvetően igen bonyolult térbeli alakzatok felmérésére hatékony. Ezek lehetnek szobrok, csőhálózatok, rácsos szerkezetek, műemlékek, belső terek, homlokzatok, régészeti lelőhelyek, földmunkák… stb.

 A lézerszkennelés eredménye első lépésben egy fotorealisztikus pontfelhő, amely a felmért objektum igen látványos számítógépes megjelenítését teszi lehetővé. A következő lépésben történik a pontfelhő alapján az objektum modellezése, a modell alapján pedig pl. az építészek tervezési feladataihoz szükséges metszetek, alaprajzok elkészíthetőek. A terepi adatgyűjtés rendkívül gyors, lényegében teljesen automatizált. A második lépésnek tekintett modellezés, feldolgozás nagyon aprólékos, időigényes, jelentős szakértelmet kívánó, jelenleg csak részben automatizált feladat.