Archív - Geodézia - BMEEOAFS701 18191

A geodézia feladatai:

• a Föld alakjának és méretének meghatározása (felsőgeodézia);
• a Föld felszínén, közvetlenül alatta és felette található mesterséges és természetes tereptárgyak felmérése és ábrázolása;
• építmények kitűzése, geometriai építésirányítása, deformáció; és mozgásvizsgálata.

A geodézia feladatai között tehát különböző, valahogyan a helymeghatározással kapcsolatos feladatokat találunk. Minden helymeghatározáshoz szükséges valamilyen vonatkoztatási rendszer („mihez képest mérünk?”). A geodéziában a helymeghatározás és ezzel együtt a vonatkoztatási rendszerek is klasszikusan vízszintes és magassági helymeghatározásra különülnek el.

A vízszintes értelmű vonatkoztatási rendszer a mérnöki gyakorlatban egy derékszögű koordináta-rendszert jelent. A derékszögű koordináta-rendszert három tulajdonsága határozza meg:

• origó;
• kezdőirány;
• sodrás irány.

A vízszintes koordináta-rendszerek általában az égtájakhoz kötöttek. Ma már legtöbbször észak-keleti tájolású koordináta-rendszert használunk, de megjegyezzük, hogy kezdetben a dél-nyugati tájolású rendszerek terjedtek el:

Kiterjedésük szerint vannak országos koordináta-rendszerek, egy-egy nagyobb városnak lehet saját városi koordináta-rendszere, és vannak ún. helyi vagy lokális rendszerek pl. egy építkezés vagy ipari létesítmény saját rendszere.

A magassági koordináta-rendszerek valamelyik tengerszinthez kötöttek. A magasságot a tengerszintre merőlegesen, más szóval a helyi függőleges mentén mérjük.

A geodéziában mind vízszintes, mind magassági értelemben törekszünk az egységes koordináta-rendszerek használatára. Így a különböző felmérések egységes rendszerben készülnek el, azok egymáshoz lényegében torzulásmentesen illeszthetők, a méréseket terhelő hibák továbbterjedése megakadályozható.